Nyugat-Texas sivatagjában egy lenyűgöző fosszilis képződmény, a Guadalupe-hegység tornyosul ki a tájból – egy ősi korallzátony maradványa, amely biológiai élőhelyből lett geológiai csoda. A perm időszak közepén, mintegy 270 millió éve, ez a trópusi zátony egy sekély belső tengerben burjánzott, gazdag ökoszisztémát teremtve, amely sokféle különleges élőlénynek adott otthont.
A zátonyt nem a mai értelemben vett korallok építették, hanem ősi algák, szivacsok és egyéb gerinctelenek, amelyek generációkon át formálták a víz alatti világot. A földtörténet hatalmas átalakulásai, mint Pangea szétesése és a tenger kiszáradása, eltemették ezt az élővilágot, amelyet csak a közelmúltban tártak fel ismét a kőzetek kiemelkedései révén.
Az az időszak, amelyben a zátony keletkezett, számtalan furcsa és új fejlődési irányt mutatott az élőlényeknél, a tengerben és a szárazföldön egyaránt. Megismerhetünk például olyan különös tengeri ragadozókat, mint a Helicoprion, amelynek spirális fogsortöredékei a mai napig vitákat váltanak ki a paleontológusok körében.
A szárazföldi életben szintén forradalmi változások zajlottak: a korai szinapszidok, köztük a dinocephaliák, gyors evolúciós innovációk révén sajátítottak el új ökológiai szerepeket. E közösségek tagjai között találhatunk hatalmas növényevő Moschopsokat és bonyolult koponyájú Estemmenosuchusokat is, akik különleges adaptációkkal alkalmazkodtak környezetükhöz.
Ahogy a perm közepének vége felé közeledett az idő, egyre komolyabb környezeti változások jelentkeztek. Hatalmas vulkáni események a mai Kína területén (az Emeishan-képződmények) hirtelen éghajlati átalakulásokhoz vezettek, amelyek katasztrofális következményekkel jártak az élővilág számára, mind a tengerekben, mind a szárazföldön. A biodiverzitás nagy része elveszett, és a fő kérdés máig az, pontosan miként és miért történt ez az összeomlás – ráadásul az eseményeknek fontos tanulságai lehetnek napjaink gyors környezeti változásaival kapcsolatban is.
