Dél-Amerika magas füvű szavannáin egy különös, magányos, de büszke ragadozó járja útjait. Hosszú lábai, lángszín bundája és titokzatos viselkedése miatt gyakran összekeverik más ismert kutyafélékkel, pedig valójában sem a farkasokhoz, sem a rókákhoz, sem a prérifarkasokhoz nincs köze. Testfelépítését a magasra növő fűhöz igazította az evolúció: hogy kilásson és könnyedén mozogjon benne.
Ez a különös küllemű állat a maned wolf, azaz az örvös farkas. Vadászstílusa lassú, kimért, és hallására támaszkodik: hosszú fülével fülel, majd villámgyorsan csap le a zsákmányra. Bár étrendjében a kisemlősök dominálnak, opportunista módon szinte bármit elfogyaszt, sőt, meglepően sok gyümölcs is szerepel a menüjén – például a számára névadó növény, a „farkasalma”. Az örvös farkas fontos szerepet játszik a magok terjesztésében is.
Az élőhelye, a Cerrado szavannavilág elképesztő biodiverzitással büszkélkedhet, de a térség veszélyben van. Az örvös farkasok egyre kisebb területre szorulnak vissza, mert az emberi tevékenység, a mezőgazdaság, az urbanizáció és a klímaváltozás komoly fenyegetést jelent számukra. A konfliktusok elkerülése érdekében például zárt tyúkólakat építenek, hogy a vadászó farkasokat távol tartsák a háziállatoktól.
Kutatók rádiós nyakörvekkel és drónokkal vizsgálják az állatok mozgását, szokásait, egészségét; így igyekeznek a faj fennmaradását elősegíteni. Ezen túlmenően számos természetvédő szervezet dolgozik világszerte a faj és élőhelye védelmén, sőt, mesterséges megtermékenyítésen és genetikai vizsgálatokon keresztül a populáció genetikai sokszínűségét is próbálják fenntartani. Az örvös farkas magányos életmódjával, érdekes szociális és kommunikációs stratégiáival, valamint békés természetével mindenkit lenyűgöz – miközben a faj jövője bizonytalan, a természetvédők eltökélten küzdenek megmentéséért.
