Az elemzés bemutat egy nagy múltú, de elfeledett orosz akciójátékot, a Liquidatort, amely a 90-es évek Build engine korszakának zavaros világát idézi meg. Eredetileg az Akella jelentette meg, amely olyan címeket is kiadott, mint a Postal 3, és a játék mechanikailag bátran merít a Duke Nukem 3D vagy a Hexen elemeiből.
A vizsgált alkotás szinte szatirikus példája mindannak, ami ebben a stílusban elrontható: kusza pályaszerkezet, felesleges kulcsvadászat, elhibázott ellenség-spawn rendszer és átdolgozott, újrahasznosított grafikai elemek jellemzik. Az ellenségek és a pályaelemek sokszor ismerős érzést keltenek, ugyanakkor a készítők mégis sajátos, sőt abszurd ötleteket kevernek bele, mint például a csontvázak vagy a kulcsok gyakori, már-már frusztráló újrafelhasználása.
Kiemelt figyelmet kap a Liquidator 2, amely valójában nem egy folytatás, hanem az első rész modern újraalkotása. Új effektek, fegyverek és javított, de továbbra is problématikus pályadizájn várja a játékost. Bár az új grafikus effektek és a fejlesztések érződnek, a kulcskeresgélés és a bosszantó ellenség-újraéledés továbbra is megmaradt, sőt bizonyos szinteken fokozódik.
A videó végig azt vizsgálja, hogyan válhat egy mű iránti nosztalgia egészen sajátos, szerethető, de közben szinte parodisztikus vállalkozássá, amely egyszerre idézi meg a klasszikus shooterek világát és világít rá azok leggyengébb pontjaira.
