Brad Bird első rendezése, Az óriásjárgány, 1999 egyik elfeledett animációs csodája, amely egy kisfiú és egy óriási, földönkívüli robot barátságát dolgozza fel. Az ekkoriban bemutatott többi sikerfilm, például a Hatodik érzék és a Baljós árnyak közé szorult mű nem kapott a premier idején kellő figyelmet, pedig mára klasszikussá vált.
A film első harminc perce erős feszültséget és bizonytalanságot sugároz, ami sokban emlékeztet az E.T.-re – egy kisfiú, aki fél az ismeretlentől, mégis megtalálja benne az emberit. A gyermekek reakciói, kérdései és elmélyült érdeklődése jól mutatják, mennyire képes a film a fiatalabb generációt is megszólítani és érzékenyíteni.
Az animáció stílusa és technikája különlegessé teszi ezt a művet: hagyományos kézzel rajzolt képek keverednek a számítógépes megoldásokkal, pont az átmeneti korszakban, amikor a Pixarhoz és a DreamWorks-höz hasonló stúdiók már a digitális animáció felé nyitottak. Ez a kettősség időtálló bájt és egyedi hangulatot ad a filmnek.
A történet több nehéz morális kérdést is felvet: Miért támadnak az emberek arra, amit nem értenek? Vajon lehet-e valaki más annál, amire szánták? Az ezek köré szerveződő beszélgetések és érzelmek felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt sokat adhatnak.
