Az elmúlt öt év során az óragyűjtés világa teljesen átalakult, és egyre többen hagyják el ezt a korábban népszerű hobbiszférát. A figyelem középpontjába kerülés, a gyors meggazdagodással kecsegtető befektetések, illetve a hirtelen áremelkedés új trendeket indítottak el, amelyek végül sokak számára kiábránduláshoz vezettek.
Az órák története során mindig megjelentek a státusszimbólumként való viselés és a tudományos célú gyűjtés motívumai. A luxusmárkák, mint a Rolex, tradicionálisan az elit és a siker szimbólumai lettek, azonban a technológiai fejlődés, például a kvarcforradalom és a CNC megmunkálás megnyitották az utat az elérhetőbb, ugyanakkor minőségi órák előtt is.
A bemutatott időszakban a társadalmi változások, a közösségi média és a gazdasági hullámvölgyek radikálisan újrarendezték az órapiacot. Megfigyelhetjük, hogy a vintage órák iránti olasz és japán gyűjtői érdeklődés, valamint a COVID-járvány okozta kiemelkedő kereslet és árrobbanás egyszerre tette vonzóvá és kockázatossá az óragyűjtést.
Az emberek most elbizonytalanodva fordulnak el a túlfűtött piactól, a nagy márkákhoz fűződő bizalmatlansággal, miközben egyesek a mechanikus órák, illetve a független, kisebb gyártók termékei felé fordulnak. Felvetődik a kérdés, hogyan tudja az ipar megszólítani a fiatalabb generációkat, akik kevésbé ragaszkodnak a hagyományos státusszimbólumokhoz.
Sok új trend jelenik meg, például a digitális világ „infinitizációjával” szembeni nosztalgikus ellenállás. Ennek keretében sokan visszatérnek az analóg eszközökhöz: fizikailag birtokolható tárgyakat – például lemezeket vagy mechanikus órákat – keresnek, amelyek menedéket nyújtanak a digitális világ gyors tempója elől.
