Egy új kutatás jelent meg Kínából, amely merész állításokat fogalmaz meg az önfejlesztő mesterséges intelligencia (AI) lehetőségeiről. A szerzők szerint az AI kutatás egyik legnagyobb akadálya maga az ember, és most először az AI-k lehetnek képesek saját magukat fejleszteni anélkül, hogy szükség lenne emberi beavatkozásra.
A tanulmányban bemutatott ASI Arch nevű rendszer képes végigvinni a tudományos kutatás teljes folyamatát: új AI-architektúrákat javasol, kódolja le, teszteli, majd elemzi a kapott eredményeket. A cél, hogy a mesterséges intelligencia ne csak a teljesítményét javítsa, hanem saját szerkezetének innovációját is önállóan végezze. A kutatók szerint a számítási kapacitás (például GPU-órák) növelésével arányosan nő az új felfedezések és innovációk száma.
Az ASI Arch rendszer működése moduláris: a meglévő tudást internetes forrásokból gyűjti be, feldolgozza, hipotéziseket alkot, majd ezek újdonságát és hasznosságát vizsgálja. Az elemzési ciklus eredményei visszacsatolásként szolgálnak, így az AI saját tapasztalataiból is képes tanulni és fejlődni. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy a mesterséges intelligencia a korábbi kutatások, saját kísérletei és teljesen új ötletek közül egyaránt merítsen.
Érdekes példaként emelik ki a Pareto-elvet, vagyis hogy az eredmények jelentős része néhány kulcsfontosságú megközelítésből származik. Felvetődik a kérdés: mennyire képes a mesterséges intelligencia valódi, eredeti innovációra, vagy csak a meglévő tudás és tapasztalat újrahasznosítására? Egyelőre nem lehet biztosan tudni, hogy a kutatás eredményei tényleg ilyen áttörőek-e, mivel több szakértő, köztük Lucas Bayer is kétkedéssel fogadja az eredményeket. Nyitott kérdés marad, hogy mennyire lesz megismételhető és objektíven igazolható ez a kutatási irány — a jövőbeli visszacsatolások és hiteles reprodukciók döntik el a végső választ.
