Egy örök klasszikus újradolgozásáról van szó, ahol az eredeti játék szellemiségét ötvözik a modern videojáték-fejlesztés vívmányaival. Különös hangsúly került arra, hogyan lehet új funkciókat bevezetni úgy, hogy közben megmaradjon az ismerős, ikonikus világ hangulata.
Az egyik legizgalmasabb téma a megújult vizuális stílus: a karaktermodellek, például Link és a Kokiri gyerekek, bábuszerű, kézműves hatású külsőt kaptak, ami egyedi és merész irányba tereli a látványvilágot. Az új hangosítás is fontos szerepet játszik, hiszen a szereplők eltérő hangokat kaptak; a Nagy Deku fa például méltóságteljesen öreg, míg Na’vi hangja felnőttesebb, mint az eredeti játékban. Ezek a változtatások érdekes kérdéseket vetnek fel a karakterek megítéléséről és a nosztalgia kezeléséről.
Jelentős újdonság a dedikált ugrásgomb és a modernizált inventory rendszer, amelyek jelentősen átalakítják a játékmenetet és a kezelhetőséget. Fejtegetésre kerül, hogy ezek a változások hogyan hatnak a játék nehézségére, irányíthatóságára és áramvonalasítására, különösen a platformer részeknél és a dungeonök bejárásánál.
A környezetek részletgazdagsága, a világ kidolgozottsága, valamint a Hyrule Field és a városi helyszínek átalakulása is elemzés tárgya. Felszínre kerül, mennyiben tud a remake egyszerre tisztelegni a régi megoldások előtt, miközben lépést tart a nyílt világok új trendjeivel. Az atmoszférikus fények és a realisztikus anyagtextúrák különleges új élményt visznek a jól ismert helyszínekbe.
Felmerül továbbá, hogy a modernizált harcrendszer és a hangeffektek hogyan járulnak hozzá a nosztalgikus, mégis friss élményhez, illetve mennyire sikerül a régi és új elvárások között egyensúlyt teremteni. A játékosokat leginkább foglalkoztató kérdés, hogy e megoldások mellett mennyire sikerül megőrizni a klasszikus identitását, vagy netán radikálisan átformálja azt az újragondolás.
