Az NBA mérkőzések közvetítése során nemcsak a játékosok tehetsége kerül előtérbe, hanem a technikai háttér is figyelemre méltó. A képernyőn követhető látványos kameramozgások mögött hatalmas gyakorlat, több százezer dolláros lencsék és aprólékosan kidolgozott munkafolyamatok állnak.
Nagy meglepetést jelenthet, hogy a legtöbb arénában lévő kamera Sony P50-es típusú dobozkamera, amelyeket magas minőségű Canon lencsékkel szerelnek fel. Ezek közül egyesek elképesztő, akár 122-szeres optikai zoommal bírnak, amelyet erős szervómotorok vezérelnek a gyors és pontos mozgás érdekében.
A kameraoperátorok kézhez kapnak egy játékos-arclista „csalókártyát”, hogy azonnal felismerjék a játékosokat, amikor akár két másodperc alatt kell egyedi képeket készíteni. A különböző kamerák mozgatása, zoomolása, fókuszálása együttesen komoly kihívást jelent; ezekhez kommunikáció is társul a rendezőkkel, akik folyamatosan váltogatják a kívánt képeket.
A technikai arzenálhoz hozzátartozik a kábelkamera, amely lenyűgöző, belógó nyitóképeket készít, valamint egy sor egyedi kameranézet: például a palánk felett, a pálya szélén vagy éppen közvetlenül a gyűrűhöz közel. Az állványon elhelyezett ultranagy látószögű kamerák és mikrofonok a játék összes apró részletét rögzítik, beleértve a cipők suhanását és a játékosok kommunikációját is.
Nem csupán a képi világ összetett: a hangfelvétel is nagyon részletes, hogy a nézők beleélhessék magukat a mérkőzés atmoszférájába. A pálya különböző pontjain, sőt a kosár mögött is elhelyezett mikrofonok mind hozzájárulnak az élmény teljességéhez.
Mindezen kamera- és mikrofonjelek egy közeli teherautóparkban található broadcast kocsikhoz futnak be, ahol számos mérnök, vágó és rendező élőben összeállítja a végső adást. Az egész folyamat valós időben történik, ami egyedülálló, és hatalmas koordinációs feladat, szinte valóságos filmes produkciónak tekinthető. Szó esik arról is, hogy a visszajátszások miként működnek speciális vezérlőkkel, és milyen nehéz tökéletes, élő közvetítést készíteni.
