Az elmúlt év során Izrael és az Egyesült Államok összehangolt hadműveletei jelentősen meggyengítették Irán katonai és nukleáris kapacitásait. A közel-keleti helyzet jelentősen átalakult: Irán regionális befolyása csökkent, míg Izrael stratégiai szemlélete és védelmi fellépése új irányokat vett. Az Öböl-menti államok gazdasági diverzifikációja és geopolitikai szerepe tovább nőtt, miközben az USA jelenlétét továbbra sem tudják felszámolni a térségben.
A beszélgetés során a panel tagjai arra keresik a választ, hogy szükséges és lehetséges-e a teheráni rezsim leváltása, illetve milyen esélyei vannak egy belső rendszerbuktatásnak. John Bolton szerint most érkezett el a pillanat Irán nukleáris programjának végleges felszámolására, sőt, egy szélesebb változás lehetősége is megnyílt az iszlám köztársaságban.
Susan Rice azonban sokkal szkeptikusabban tekint erre: úgy látja, hogy a bombázások hatására szinte összezár az iráni társadalom, és a külső katonai beavatkozás inkább gyengíti a rendszerellenes mozgalmakat, mintsem ösztönözné őket. Véleménye szerint a diplomáciai eszközök kimerítése nélkül megindított katonai válasz kontraproduktív lehet, és az iráni atomprogram tartós kontrollja csak tárgyalásokkal biztosítható a jövőben.
Felszínre kerülnek a dilemmák: mik a valódi lehetőségek a közel-keleti stabilitás szempontjából, és milyen utakat választhat a nemzetközi közösség, hogy megelőzze az atomfegyverkezés továbbgyűrűző következményeit Iránban?
