Az iráni háború súlyos megrázkódtatást okoz a Perzsa-öböl térségének államainak: Irán nem csupán amerikai katonai bázisokat, hanem szállodákat, repülőtereket és energetikai létesítményeket is támad, emellett azzal fenyeget, hogy tovább eszkalálja a konfliktust, ha a helyi vezetők nem tudják féken tartani Donald Trumpot. Az öböl-államok gazdasági életvonalát jelentő olaj- és gázexport keleten Irán révén, nyugatról pedig a jemeni húszi felkelők által veszélybe kerül.
Az interjúkban Tar Massud, a Harvard Közel-Kelet kezdeményezésének igazgatója és Danny Croninowitz, az izraeli hírszerzés korábbi iráni osztályvezetője elemzik, hogyan próbálják az öböl-menti országok biztosítani saját jövőjüket a nagyhatalmi bizonytalanság közepette. Felmerül, hogy az Egyesült Államok megbízhatósága megkérdőjeleződött, ezért új szövetségek – például a Szaúd-Arábia által kötött védelmi megállapodás Pakisztánnal és Törökországgal – alakulnak ki. A szereplők azt is vizsgálják, mennyire egységes a Gulf Cooperation Council, és kibontják a Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Katar közötti eltérő biztonsági elképzeléseket.
Képet kapunk Irán belső helyzetéről is: a társadalom kettészakadt, ahol a kormány önbizalommal teli, míg az emberek egy része súlyos gazdasági nehézségekről és elégedetlenségről számol be – mindezt az állandó külső fenyegetések erősítik. Elhangzik, mennyire meghatározó a nemzeti büszkeség, és miként változtatta meg a háború a mindennapokat, beleértve a vallási előírások lazítását is.
Az iráni-amerikai konfliktus központi kérdése, hogy kié legyen az ellenőrzés a Hormuzi-szoros felett, továbbá mik a következményei annak, ha Irán fellép nem hagyományos hadviselési eszközökkel, például kibertámadásokkal az USA vízhálózatai ellen. A beszélgetések rávilágítanak arra, hogy a térség országai egy posztamerikai korszakra próbálnak felkészülni, miközben a belső megosztottság és a külső fenyegetések új megoldásokat követelnek.
