Hajnalban, kialvatlanul, a vásárlás izgalmától vezérelve merül fel a kérdés: vajon kihagyhatatlan lehetőség-e az iPhone Duo, vagy érdemes még várni vele? Az első generációs Apple hajlítható telefon kapcsán rengeteg kompromisszum és újítás is megkerülhetetlenül előtérbe kerül. Az ujjlenyomat-olvasóval feloldható készülék elhagyja a Face ID-t, és a megszokott action button is hiányzik, ami a mindennapi kényelmet érinti.
Az összecsukható dizájn az egész kategóriát előremozdíthatja, mégis fontos kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogyan változnak majd felhasználói szokásaink; például a kamera hiányzó teleobjektívje csalódást kelthet, főleg, ha sportesemények távoli pillanatait örökítenénk meg. Az akkumulátor kapacitása, a súly, valamint az összetett szoftveres támogatás mind új kihívásokat jelentenek az átlagos felhasználók számára.
Szintén izgalmas kérdés, hogy vajon az első generációs hajlítható mobil valóban olyan tartós, mint amilyennek indul? Az Apple saját belső megoldásai jól működnek, de a harmadik féltől származó alkalmazások körülbelül úgy teljesítenek induláskor az új kijelzőarénán, mint a dobókocka. Az ismeretlen javítási költségek és a hosszú távú strapabíróság még nyitott kérdés.
Örök dilemma: érdemes várni a következő, még kiforrottabb verzióra, vagy most beleugrani az innovációba? A hátralévő kérdések között a jövőbeli Face ID vagy nagyobb zoomobjektív feltűnése is ott lebeg, ám egyelőre ezek későbbi generációkra várnak. Vajon kinek szól a mostani változat, és ki jár jobban, ha inkább a biztosabb, klasszikus modelleket választja továbbra is?
