Lewis Bollard személyes történetein keresztül vezeti be az olvasót a nagyüzemi állattartás erkölcsi kérdéseibe. Felidézi saját gyermekkori élményeit Új-Zélandon, valamint egy sokkoló látogatást egy vietnámi élőállat-piacon. Ezek az események indítják el azon az úton, amelyen később szembesül a modern élelmiszertermelés rejtett valóságával.
Az ipari állattartás szinte láthatatlanul működik a társadalomban; a fogyasztók többsége nincs tudatában azokról a mindennapos gyakorlatokról, amelyek súlyos szenvedést okoznak az állatoknak. Bollard rávilágít, hogy ezek a tevékenységek, mint például a koca ketrecek, a tojótyúkok zárt tartása és a hímcsibék tömeges elpusztítása, emberek millióinak élelmiszer-fogyasztásához kötődnek, mégis homályban maradnak.
Az előadás központi témája az empátia és az etikus társadalmi döntéshozatal. Felmerül a kérdés, miért tolerálunk olyan bánásmódot, amelyet saját háziállatainkkal sosem engednénk meg, és hogy miként járulnak hozzá intézményi, jogi, valamint vállalati döntések a rendszer fennmaradásához. Az emberi hatalom és morális felelősség dilemmája is előtérbe kerül: képesek vagyunk-e jobb irányba terelni egy óriási, globális iparágat?
Bollard felveti, hogy az ipari állattartás nem csupán erkölcsi, hanem közegészségügyi és társadalmi probléma is. Elgondolkodtató, mit tehetünk egyénileg és kollektíven a változásért, ha maguk a fogyasztók is gyakran szenvednek információhiányban. Az előadás sokrétűen tárja fel a mai mezőgazdasági termelés árnyoldalait, változásra ösztönözve a hallgatóságot, anélkül, hogy kész válaszokat adna.
