Az Intel arizonai Fab 52 létesítményében elindult az új generációs 18A chipgyártás, amely technológiai szempontból felveszi a versenyt a TSMC két nanométeres processzével. A gigászi tisztaszobákban éjjel-nappal zajlik a gyártás, ahol az Extreme UltraViolet (EUV) litográfiával valósulnak meg a legapróbb tranzisztorméretű dizájnok, mégis, a gyár főleg saját igényeket szolgál ki, és az áttörő külső ügyfélmegrendelések még váratnak magukra.
Az utóbbi években az Intel komoly lemaradást szenvedett, részben a hibás stratégiai döntések és a mobilpiac, illetve AI-forradalom lecsúszása miatt. Ennek eredményeként kulcsügyfeleket, például az Apple-t is elveszítette, ráadásul jelentős vezetői változások, elbocsátások és számos halasztott, illetve leállított európai projekt is nehezítette a helyzetet.
A működési hatékonyság növelése érdekében a cég új menedzsmentfókuszt, költségcsökkentést és gyártáskultúra-váltást hajt végre. A cél világos: felvenni a versenyt a TSMC-vel, visszaszerezni a partnerek bizalmát, és újra vonzóvá tenni az Intelt mint független foundry az amerikai és a globális ügyfelek számára.
A fenntarthatóság és energiahatékonyság is előtérbe került; az arizonai üzem közel teljes mértékben megújuló energiát használ, és jelentős mennyiségű vizet reciklál. Eközben a nemzetközi verseny is kiélezett, hiszen a világ legmodernebb chipjeinek 90%-a még mindig Tajvanon készül, így az amerikai kormányzat példátlan lépésre szánta el magát: 10%-os tulajdonrészt szerzett az Intelben.
Folyamatosan napirenden vannak azok a kérdések, amelyek minden nagy szereplőt foglalkoztatnak: vajon sikerül-e megtörni a TSMC egyeduralmát, a független gyártóként való hitelesség visszaépíthető-e, és képes lesz-e az Intel újra meghatározó szerepet játszani a globális félvezetőipar jövőjében?
