Dagenham egyik napos délutánján betekintést nyerhetünk egy modern ifjúsági központ életébe, amely fontos menedéket és fejlődési lehetőséget kínál a helyi fiatalok számára. Az interjúk során felszínre kerül, mennyire meghatározó lehet egy ilyen tér azoknak, akik máshol nehezen találnak otthonra vagy kapaszkodóra.
Az alkotók és résztvevők hangot adnak annak, mennyire számít, ha a fiatalokat nem csupán sztereotípiák alapján ítélik meg, hanem valóban időt és energiát kapnak a figyelemre és meghallgatásra. Felvetődik a kérdés: vajon hány tehetséges és érzékeny kamasz vész el, ha nem biztosítunk számukra ilyen támogató környezetet?
Az egykor híressé vált résztvevő, Professor Green, saját példáján keresztül mutatja be, mekkora jelentősége lehet annak, ha egy nehéz sorsú fiatal menedéket, alkotási lehetőséget és közösséget talál. A beszélgetések során előkerülnek olyan témák, mint a mentális egészség támogatása, a közösség formáló ereje, az ifjúsági központokat sújtó bezárások, illetve az ehhez kötődő társadalmi felelősségvállalás.
Az interjúalanyok – köztük fiatalok és szakemberek – személyes történeteiken keresztül érzékletesen mutatják be, milyen változásokat hozhat egy nyitott, elfogadó közeg. Szó esik a családi háttér, az iskolai kirekesztés, sőt akár a diagnosztizálatlan sajátosságok (autizmus, ADHD) kezeléséről is, és arról, hogyan válhat egy ilyen központ a mindennapok menedékévé vagy akár második otthonná.
A szereplők érintik azt is, hogy az anyagi és társadalmi támogatás megléte nélkül ezek a központok nem létezhetnének, így a fenntartásuk, bővítésük és fejlesztésük mindannyiunk közös érdeke lehet.
