Az idősödő hangmérnökök és audiófilok hallásával kapcsolatban felmerül a kérdés, vajon mennyiben változik meg a termékek megítélése, ha a hallás már nem olyan, mint fiatalabb korban.
A beszélgetés során a hangsúly eltolódik a puszta hallásélességtől az évtizedes tapasztalatok, a tudás és a hallgatási rutin szerepére. Érdekes kérdés vetődik fel: tényleg csak a hallás épsége számít, vagy inkább az, mennyit tanultunk a hangzásvilágok megkülönböztetéséből az évek során?
Személyes példákon keresztül kerül terítékre, milyen módon változik meg egy tapasztalt hangmérnök munkamódszere. Felmerül, hogyan lehet kihasználni a szakmai múlt által kialakított mentális modelleket, illetve hogy a döntéshozatalban mennyire háttérbe szorul maga a hallás tényleges erőssége.
Közben az is szóba kerül, milyen jelentőséget tulajdonítsunk az objektív mérésnek szemben a szubjektív tapasztalattal, és hogy ezek miként egészítik ki egymást a fejlesztési folyamatokban.
