Nemzetközi szervezetek gyakran kezdik működésüket magasztos céllal, ám később politikai érdekeik és hatáskörük túlterjeszkedése miatt kritikák célpontjaivá válnak. Erre a legmarkánsabb példa a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC), amelynek eredeti küldetése az volt, hogy bíróság elé állítsa a világ legsúlyosabb bűnelkövetőit, de ehelyett számos visszaélés és politikai elfogultság vádja érte.
A szervezet fennállása során egyre inkább össztűz alá került, különösen az Egyesült Államok irányából. Az ICC úgy véli, hogy olyan nemzetközi törvényeket alkalmazhat amerikai állampolgárokra is, amelyeket az USA sosem ratifikált, sőt, még a fegyveres erők és a rendfenntartók ellen is indíthat eljárásokat.
Szó esik továbbá arról is, hogyan vált a közel-keleti konfliktusok megítélésében, különösen az izraeli vezetők ellen kiadott elfogatóparancsok kapcsán az ICC sokak szemében elfogulttá. Felmerül a kérdés, mennyire kezelhetők azonos mércével a háborús felek tettei, főleg olyan tragikus események fényében, mint az izraeli–gázai konfliktus. Vajon mennyire alkalmaz szigorú vagy kettős mércét a bíróság egyes országokkal szemben?
A szervezet történetén keresztül további problémákat is érintenek, mint például a vezetőket övező botrányokat és az ICC feltételezett politikai motivációit, illetve azt, hogy mennyire hatékony a világ különböző régióiban elkövetett bűnök üldözése terén. Mindezek fényében sürgető kérdés, létezhet-e független és igazságos nemzetközi igazságszolgáltatás, vagy a jelenlegi keretek között elkerülhetetlen a szervezet politikai befolyásolása?
