Az Európai Unióban jelentős változások zajlanak, amelyek célja, hogy csökkentsék a blokk függőségét a külföldi – főként amerikai és kínai – szereplőktől a technológia, a védelem és a fizetési rendszerek területén. Az új „Made in Europe” tervre évek óta folytatott vita és aktív francia lobbi után adták meg a tagállamok támogatásukat.
Felmerül a kérdés, hogy miként érintette Európa iparát az utóbbi években felerősödő deindustrializáció, és mennyire növelte ezt a folyamatot az orosz–ukrán háború és a kínai gyártmányú termékek által generált verseny. Komoly viták övezik, hogy mennyiben szolgálja az európai érdekeket a hazai cégek állami támogatása és a helyben előállított alkatrészek előírása a stratégiai iparágakban.
Érdekes konfliktus bontakozik ki Franciaország kezdeményezése és Németország, illetve a skandináv exportorientált országok álláspontja között. Míg előbbiek támogatják a protekcionista intézkedéseket, utóbbiak szerint ezzel éppen az egységes piac alapelveit veszélyeztetnék, és az uniós gazdaság nyitottsága csorbulhat.
A javaslat szerint bizonyos kulcsfontosságú technológiáknál minimum arányt írnának elő az európai alkatrészekre, és az intézkedések célja az EU ipari részesedésének növelése, illetve az ellátási láncok biztonságosabbá tétele. Mindez ugyanakkor inflációs kockázatokat, költségnövekedést is jelenthet, és felveti azt a kérdést, meddig érdemes védőfalakat építeni.
Végül fontos etikai és gyakorlati dilemmák vetődnek fel arról is, hogy mennyiben érdemes állami beavatkozással próbálkozni a versenyképesség növelésére, illetve hol húzódik a határ az egészséges piaci védelmi intézkedések és a veszélyes protekcionizmus között.
