Az utóbbi napokban kiemelkedő európai vezetők hirtelen elkezdtek beszélni az Európai Unió 42.7. cikkéről, amely eddig kevés figyelmet kapott. Ez a klauzula arra kötelezi a tagállamokat, hogy fegyveres agresszió esetén minden tőlük telhető módon segítséget nyújtsanak egymásnak.
Franciaország elnöke, Emmanuel Macron szerint a 42.7. cikk erősebb, mint a NATO 5. cikke, míg Donald Tusk lengyel miniszterelnök is felvetette a gyakorlati alkalmazás szükségességét. Az Európai Bizottság hamarosan először szimulálni fogja, hogyan működhetne egy ilyen helyzetben az EU-s válasz.
A történelmi háttér és a tagállamok eltérő motivációi is előkerülnek: Franciaország az EU függetlenebb biztonságpolitikáját szorgalmazza, míg például Görögország főként Törökországgal való konfliktustól tart. A 42.7. cikk eddig csupán egyszer aktiválódott, a 2015-ös párizsi terrortámadások után.
Napjainkban ismét felerősödött az érdeklődés a klauzula iránt, főleg az amerikai elköteleződés megkérdőjelezése miatt a NATO-ban, különösen Donald Trump nyilatkozatai nyomán. Sokan azt is mérlegelik, vajon a 42.7. cikk jelenthet-e valódi alternatívát a jól ismert NATO 5. cikkel szemben, ha az Egyesült Államok szerepe esetleg visszaszorul.
Felmerül, mennyire tudná az EU a tagállamai közötti politikai és katonai együttműködést előmozdítani; a videó számos bizonytalan tényezőt vizsgál, a készülő stratégiákra és lehetséges forgatókönyvekre fókuszálva.
