Virtuóznak lenni nemcsak önmagunk boldogságáról szól: a személyiség kiteljesedése elválaszthatatlan a tágabb közösségekhez való kapcsolódástól és mások támogatásától. Személyes fejlődésünk érdekében a jellem erényei – például türelem vagy bátorság – nem statikus tulajdonságok, hanem kialakítható szokások, amelyekhez folyamatos gyakorlásra és közösségi visszacsatolásra van szükség.
Felmerül a kérdés: mit jelent „helyesen” cselekedni, és hogyan különböztethető meg az öncélú erények gyakorlása az önzetlen viselkedéstől? Filozófusok évszázadok óta vitatják ezt, mégis gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy azok, akik erényesek, általában boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak és elégedettebbek az életükkel. A tudományos kutatások a személyes jólét és a társas kapcsolatok közötti összefüggéseket is vizsgálják.
Az önfejlesztéshez gyakran társítjuk a gyors, egyszerű megoldásokat, ám ezek sokszor félrevezetőek: a valódi erények hosszú tanulási folyamat eredményei, nem pedig egy újabb „life hack”. Vallási szokások, mint például a böjt, segíthetnek a kitartásban és önuralomban – de nem mindegy, hogy e gyakorlatokat milyen szándékkal végezzük. Ugyanaz a cselekedet egészen más eredményeket hozhat, ha annak célja magasabb rendű célok szolgálata vagy egyszerű egészségmegőrzés.
Az emberek társas lények, ezért a közös élmények, az empátia és a jótékonyság kiemelt szerepet játszanak a társadalom fejlődésében. Ha egy közösségben valaki elkezdi gyakorolni az erényeket, azzal másokat is inspirálhat, így az egyéni döntések össztársadalmi szinten is visszahatnak. Az önfejlesztés tehát túllép önmagán: közös felelősségünk, hogy elősegítsük egymás fejlődését és a kapcsolódások erősítését a közjó érdekében.
