Az evolúció vajon miért tervezte úgy az élőlényeket, hogy viszonylag gyorsan megöregedjenek és meghaljanak, és mennyire nehéz ezen változtatni? Ezt a kérdést járja körül Jacob Kimmel, a New Limit társalapítója, aki az epigenetikai sejtfiatalítás lehetőségeit kutatja. Az interjúban szóba kerül, hogy az evolúció mely biológiai folyamatokat optimalizálja hosszú távon, és melyeket hagyott „alacsonyan lógó gyümölcsként” könnyebben módosíthatónak.
Témaként felmerül, hogy az emberi öregedés és hosszú élet, illetve egészség fenntartása miért maradt részben megoldatlan evolúciós szempontból. Milyen szelekciós nyomások és evolúciós kompromisszumok alakítják azt, hogy minden élőlény előbb-utóbb megöregszik és meghal, és mi az oka annak, hogy élettartamunkat nem maximalizálta a természetes kiválasztódás?
A beszélgetés kitér arra, milyen molekuláris eszközök állnak ma már a tudomány rendelkezésére a sejtek fiatalítása, átprogramozása céljából, például bizonyos transzkripciós faktorok alkalmazásával. Megvizsgálják azt is, hogy az ilyen sejtprogramozási eljárások milyen technológiai, biológiai és evolúciós akadályokba ütköznek – például hogyan lehet az öreg sejtek működését visszaállítani, miközben elkerüljük az egész szervezetet veszélyeztető mellékhatásokat.
Izgalmas analógiák kerülnek elő a mesterséges intelligencia és a biológiai optimalizáció, valamint a gyógyszerfejlesztés között. Felvetődik, vajon lehet-e általános, „virtuális sejt” modelleket alkotni, amelyek segítenek a gyógyszerkutatás hatékonyságát radikálisan növelni, és mit tanulhatunk a mesterséges intelligenciák skálázásából a biotechnológiai áttörésekhez vezető úton.
