Egy hétköznapi, mégis rendkívül egyedi emberi jellemző kerül középpontba: az áll. Senki más élőlény – sem a csimpánzok, sem az ősi emberfélék, mint a neandervölgyiek vagy az Australopithecus – nem rendelkezik ezzel a kiugró csontszerkezettel, amely már magzati korban kialakul.
A kutatók évszázadok óta keresik a választ arra, hogy miért jelent meg az áll és milyen célt szolgálhatott. Különböző elméletek születtek; egyesek nyelvi vagy esztétikai magyarázatokat javasolnak, mások szerint harci vagy mechanikai előnyhöz juttathatta az evolúció során. Emellett felmerül a gondolat: lehet, hogy az áll csupán egy véletlen „spandrel”, azaz evolúciós melléktermék, amely nem szolgál valódi funkcióval?
A modern biomechanikai vizsgálatok újfajta megközelítésekhez vezettek: vajon az áll segíthet a csökkentett méretű állkapocs okozta harapási, rágási terheléseket eloszlatni? Ezzel párhuzamosan a tudósok folyamatosan elemzik a fosszilis leleteket, hogy jobban megértsék, mikor és miért vált az áll a Homo sapiens sajátosságává.
Jelenleg sincs tudományos konszenzus arról, hogy pontosan mi célt szolgál az áll – vagy hogy kell-e egyáltalán, hogy valami célt szolgáljon. Az azonban biztos: ez a kicsi kiemelkedés segít meghatározni, kik vagyunk, és elkülöníti fajunkat a többi ősi és mai élőlénytől.
