A beszélgetés során arra a kérdésre keresik a választ, hogy mit jelent, ha ráébredünk: önmagunk is csupán sejtekből álló, kollektív intelligenciának tekinthető szerveződés vagyunk. Felmerül, hogy mi történik, ha megtudjuk, hogy testünk akár mechanikus elemekből, például fogaskerekekből, kerekekből is állhatna – vajon ez csökkenti vagy meghatározza önmagunk értékét, élményeit, felelősségét?
A diskurzus különféle filozófiai és tudományos megközelítéseket érint: materializmus, idealizmus, dualizmus, és ezek kapcsolatát az ügynöki szereppel, szabadsággal és felelősséggel. A beszélgetők rámutatnak, milyen mélyen gyökereznek társadalmi vélekedéseink az anyagról és annak képességeiről, és hogyan lehet, hogy az anyaghoz – legyen az akár bioelektromos rendszer is – hozzákapcsolt fogalmak mennyire befolyásolják önmagunkról alkotott képünket.
Fontos téma a bioelektromosság szerepe az élő rendszerekben, különösen abban, hogyan képes különböző szintek integrációját, kollektív intelligencia kialakulását elősegíteni. Kitérnek annak lehetőségére, hogy egészen minimális fizikai rendszerekben is meglepően fejlett kognitív tulajdonságok jelenhetnek meg.
A beszélgetés egy pontján kitekintenek arra a kérdésre is, hogy vajon a tudományos vagy filozófiai eredmények mennyiben határozzák meg életünket, döntéseinket vagy életünk értelméhez való viszonyunkat.
Szóba kerül az Ex Machina című film is, melyben a mesterséges intelligencia megkérdőjelezi az emberi létet, illetve ennek mentén boncolgatják, hogy az önmagunkról tanult új információk milyen hatást gyakorolhatnak szemléletünkre.
