A
A
  • Angol
  • Magyar
  • 39 perc

Az ember, aki önként ment Auschwitzba, hogy az ellenállást szervezze

Egy lengyel katonatiszt példátlan bátorságával önként vállalja, hogy beépül Auschwitzba, hogy onnan szervezzen ellenállást és jelentéseket juttasson el a külvilághoz.

Varsó utcáin náci katonák járőröznek, miközben egy férfi mozdulatlanul várja sorsát – de ő nem menekülni akar. Tervének része, hogy elfogják, majd koncentrációs táborba vigyék, ahol egy titkos ellenálló mozgalmat kíván létrehozni. A német megszállás alatt a lengyel értelmiség elleni hadjárat, a tömeges letartóztatások, deportálások és kivégzések kegyetlen valósága bontakozik ki.

Az ellenállók számára a legnagyobb kihívás a börtönök és táborok zárt világában maradás, miközben a túlélés az éhezés, terror és megaláztatás közepette egyre nehezebbé válik. Az egykori katonatiszt, most álnevet használva, az Auschwitz mellett felépült új táborba kerül, ahol gyorsan felismeri: a halál mindennapos, a túlélési esélyek csekélyek, a foglyok azonban csak egymásban reménykedhetnek.

A tábortitkok felfedése, a jelentések kicsempészése, a titkos hálózat kiépítése mind-mind életveszélyes feladat. A lengyel földalatti mozgalom tagjai próbálnak kapcsolatba lépni a külvilággal, jelentéseket küldeni a szörnyűségekről, és remélik, hogy a szövetségesek válaszolnak – de tétlenségük, valamint az ellenség növekvő brutalitása egyre kilátástalanabbá teszi a helyzetüket.

Az elbeszélés középpontjába a morális dilemmák, az összetartás ereje, a túlélés nap mint nap újraalkotott stratégiái, valamint a hősies, szinte elképzelhetetlen bátorság kerül. Mindeközben megjelennek a nagy történelmi kérdések: meddig mehet el az ember, hogy másokért harcoljon, és van-e esély egy kis, titokban szerveződő csoportnak a rendszer megdöntésére vagy a tragédiák megállítására?