Az 1920-as évek Amerikájában a rádió forradalmasította a társadalmat, összekapcsolva az országot valós időben. A dokumentumfilm bemutatja, hogyan vált a rádióipar urává David Sarnoff, az RCA vezetője, és miként törekedett arra, hogy minden rádiógyártó az ő szabadalmait használja.
Amíg Sarnoff a rádióból épít médiabirodalmat, egy vidéki fiú, Philo Farnsworth, elképzeli az elektronikus televízió lehetőségét. Gyermekkorában, egy burgonyaföldön szerezte fő ötletét: egy olyan eszközről álmodott, amely soronként pásztázza és továbbítja a képet a levegőben, ahogy a szemünk olvas egy oldalt. Az ifjú feltaláló támogatókra talál, laboratóriumot alapít, és évekig küzd, miközben próbálkozik a prototípus megépítésével, valamint befektetőket keres maga mellé.
Konfliktus alakul ki Farnsworth és az ipari óriás RCA között: szabadalmi perek, alkuk, politikai nyomás, valamint feltalálói és üzleti dilemmák vetődnek fel. A szabadalom megszerzésének, a technológiához való jog birtoklásának, illetve az ipari monopóliumok működésének kérdései is előtérbe kerülnek. A dokumentumfilm rávilágít arra, hogyan formálta az üzleti stratégia, jogi csatározás, kitartás és kreativitás a televízió fejlődését, és hogyan vált az egyik legmeghatározóbb találmánnyá a 20. században.
Felvetődik a kérdés, hogy egyéni találékonyság vagy ipari tőke és hatalom szükséges inkább egy forradalmi technológia megszületéséhez — illetve, hogy egy ilyen verseny mennyire emberpróbáló mindkét fél számára.
