Arush Garg előadása játékosan hozza közelebb a mindennapokat a videojátékok világához, felvetve azt az izgalmas kérdést: vajon saját életünket is tekinthetjük-e egyfajta játéknak?
Az elhangzott példákban szereplő emberek – legyen szó börtönt megjárt informatikusról vagy átlagos középiskolás diákról – mind azt mutatják, hogy hibáinkból és kudarcainkból való felállás legalább olyan fontos, mint egy játékban az „újrajátszás” lehetősége. Felvetődik: van-e az életben saját „restart gombunk”, és milyen formákban találkozhatunk vele?
Bővebben kitér arra, hogyan használhatjuk a videojátékokból ismert jutalmazási rendszereket a hétköznapi szokásaink, tanulásunk és önfejlesztésünk támogatására is. A gamifikáció ma már nemcsak játékokban, hanem például nyelvtanuló alkalmazásokban vagy szokásformáló eszközökben is jelen van.
Az előadó James P. Cars elméletét is felidézi arról, hogy az élet tekinthető végtelen játéknak, ahol a fejlődés folyamata a cél, nem pedig a végső győzelem. Felmerül a kérdés: mit jelent „nyerni”, vagy „szintet lépni” az életben, és ki irányítja a kontrollert? Az előadás elgondolkodtató kérdések sorát veti fel – valóban szabadon játsszuk a saját játékunkat?
