Sokan megszokták, hogy a szupermarketekben mindig tele vannak a polcok, akár friss húsról, zöldségről vagy tejtermékekről van szó. Mögöttük azonban óriási, globális logisztikai rendszer húzódik meg, amelyben az élelmiszer gyakran ezer kilométereket utazik, mire a fogyasztó tányérjára kerül. Ennek komoly környezeti hatásai lehetnek, hiszen a mezőgazdaság nemcsak az élelmiszerbiztonság, hanem a fenntarthatóság egyik kulcskérdése is.
Amerikában és Kínában egymással párhuzamos kihívások jelennek meg: jelentős állattenyésztés, hatalmas export- és importigények, valamint egyre szigorúbb környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági szabályozás. A különböző állattartási formák, például a tej- és húsipar egyre hatékonyabbá, ugyanakkor koncentráltabbá válnak, miközben a klímaváltozás újabb fenyegetéseket hoz a gazdák mindennapjaiba.
Az etikai és fenntarthatósági kérdések is folyamatosan napirenden vannak: mennyire indokolt magas minőségű takarmányt adni az állatoknak, miközben sok régióban emberek éheznek? Mi lesz a kisebb gazdaságokkal szemben a nagyüzemi, sokezres állattenyésztő telepekkel? Vannak, akik valóban új utakat keresnek – például karbonsemleges tojástermeléssel, hulladékalapú takarmányozással, vagy magas technológiai szintű üvegházakkal –, de felmerül a kérdés: ezek a megoldások széles körben elterjedhetnek-e, illetve hogyan formálják át az élelmiszerláncot világszerte?
Kína és Hollandia is különös szerepet tölt be az élelmiszer-ellátás világában, ahol állami fejlesztések, nemzetközi magáncégek, valamint a legmodernebb agrártechnológiák segítségével próbálnak megfelelni a növekvő keresletnek és a fenntarthatósági elvárásoknak. Milyen társadalmi, gazdasági és etikai következményei lesznek a globális élelmiszerrendszer átalakulásának?