Az Egyiptom iránti világméretű érdeklődést a piramisok, a Szfinx és a gazdag kulturális örökség táplálja, de a 21. században egy újabb, lenyűgöző vállalkozás született: egy minden eddiginél nagyobb múzeum létrehozása. A Grand Egyptian Museum célja, hogy az ország rendkívüli régészeti leleteit egyesítse egy modern, technológiai és esztétikai szempontból is úttörő épületben.
Az elhelyezkedés sem mindennapi: Kairó peremén, a Gízai-fennsíkon épült komplexum közvetlenül szemben áll a világhírű piramisokkal, így az ókori és a modern találkozása már a látványban is megjelenik. Az épület léptéke lélegzetelállító – saját energiaellátással, tágas parkokkal, konferenciatermekkel, mozival és gyermekmúzeummal működik.
A tervezés során nem csupán az építészek, hanem nemzetközi múzeumszakmai és régészeti közösségek is szerepet kaptak. A pályázaton több mint 1500 nevezés érkezett a világ 83 országából. Kiemelt jelentősége volt annak, hogy az új múzeum tereiből is szabadon láthatóak legyenek a piramisok, miközben az épület nem vonja el a figyelmet az ókori csodákról.
Az elképzelések mögött társadalmi és gazdasági motivációk is meghúzódnak: Egyiptom kormányzata kiemelt célként fogalmazta meg a turizmus újjáélesztését. Ugyanakkor egy komplex, családbarát közösségi teret is szerettek volna létrehozni, amely mindenki számára hozzáférhetővé teszi az ország történelmi emlékeit és kulturális örökségét.
Az építkezést komoly kihívások kísérték, beleértve politikai válságokat, forradalmakat, természeti akadályokat és műszaki újdonságokat. Az épület háromszög-alapú szerkezete, a masszív homlokzat, valamint az onyxból készült, fényáteresztő falak újszerű építészeti megoldásokat hoztak. Az egyik legkülönlegesebb elem az a monumentális lépcső, amelyen a látogatók időben is visszautazhatnak: az ókori fáraóktól egészen a modern időkig vezet az út.
Belső tereiben olyan kincsek várják a látogatókat, mint II. Ramszesz hatalmas szobra vagy Tutanhamon több ezer darabból álló kincslelete – utóbbit most először, teljes egészében lehet majd megtekinteni. Emellett szóba kerülnek a külföldre került ikonikus műkincsek, például a Nofertiti-mellszobor vagy a Rosette-i kő visszaigénylésével kapcsolatos szenvedélyes szakmai viták is.
Külön figyelmet kap a múzeum alatt helyet kapó, 22 000 négyzetméteres restaurációs központ, amely ma már világszinten is egyedülálló felszereltségű laboratóriumokkal őrzi és restaurálja Egyiptom több ezer éves kincseit. A labor technikai újításai, a restaurátori precizitás, valamint a fiatal szakemberek elhivatottsága új korszakot nyitnak az örökségvédelmi munkában.
Az épület megvalósulásának történetét át- és átszövik a nagy álom, az időtálló hagyományok, a modern tudomány, az emberi kitartás és az örökség megőrzésének kérdései. Felmerül: hogyan lehet egy ősi ország legendás múltját modern eszközökkel egyesíteni? Mit jelent napjainkban az, hogy örök értékeket őrzünk a jövő generációi számára?
