A ‘Nostalgia Critic’ ezúttal az Antz című animációs filmet veszi górcső alá, amely 1998-ban jelent meg, ugyanabban az évben, mint az Egy bogár élete (A Bug’s Life). A bemutató során felmerülnek a két film közötti hasonlóságok és a hátterükben húzódó stúdióviták, illetve személyes preferenciák is előkerülnek.
Az Antz történetének középpontjában a társadalmi elvárások, az egyéniség keresése és a konformizmus problémái állnak. Woody Allen hangján megszólaló főszereplő Z egy olyan világban él, ahol mindenki előre meghatározott szerepet kap a hangyabolyban, miközben vágyik a saját útjára találni. A film érett témákat dolgoz fel, mint az önazonosság kérdésköre vagy a túlzott munkamegosztás gondjai, ám mindezt vidám és dinamikus animációval.
A szereplőgárda meglepő húzásokat és klasszikus hollywoodi neveket tartogat: Jennifer Lopez, Sylvester Stallone, Sharon Stone, Gene Hackman és még sokan mások kölcsönzik a hangjukat a karaktereknek. Felmerül, hogyan befolyásolják ezen szokatlan szinkronszínészek a film hangulatát és befogadását?
Egyedi vizuális megoldások, frappáns társadalomkritika és számos popkulturális utalás jellemzi az alkotást, amely mögött sokkal több húzódik meg, mint egy hagyományos gyerekfilmben. Érdemes elgondolkodni, mennyire képesek ezek az alkotások a kor szellemiségét és kérdéseit tükrözni, vagy éppen ironikusan kiforgatni azokat.
