Az előadás egy kevéssé ismert, pre-digitális korszakot mutat be a hypertext technológiák fejlődésében, középpontban az edge-notched card, vagyis a szélén kivágott kártya rendszerekkel. Ezek a fizikai adatrögzítő eszközök már a 19. század végétől kezdve lehetővé tették az információk katalogizálását, rendezését és keresését – mindezt jóval a modern számítógépek előtt. Az előadó hangsúlyozza, hogy a modern web előtti hypertext rendszerek kevésbé kutatottak, pedig izgalmas párhuzamokat fedezhetünk fel bennük a mai digitális rendszerekkel kapcsolatban.
Felvázolásra kerülnek a már korán felismert információs problémák: minél több adat halmozódik fel, annál nehezebb hatékonyan keresni és feldolgozni azokat. Olyan történelmi példák kerülnek előtérbe, mint Vannevar Bush elméleti „Memex” gépe és Doug Engelbart által kézzel készített hypertext rendszere, amelyek a kapcsolatok és hivatkozások mentén szervezett információs utakat tettek lehetővé.
Az edge-notched kártyarendszerek működési mechanizmusa, testreszabhatósága és személyessége részleteiben is bemutatásra kerül – kiemelten rámutatva, hogy a tulajdonosok saját metodikájuk szerint szabhatták testre és kódolhatták információikat. Az előadás említésre hozza a hasonlóságokat és a különbségeket az adatkártyák és a punch card-ok között, valamint azt, hogy ezek a rendszerek mennyire rugalmasak, manuálisak, és mennyire eltérnek a mai sztenderdizált digitális megoldásoktól.
A bemutató egyik érdekes kérdésfelvetése, hogy milyen szerepet játszhattak ezek a rendszerek a korai hypertext fejlődésében, illetve meddig tartott ki a használatuk akár egészen az 1970-es évekig. Nyitva maradnak kutatási kérdések az edge-notched kártyák felhasználásával, elterjedésével és dokumentálásával kapcsolatban, illetve feltárul egy olyan történelmi réteg, amelynek jelentős része még mindig rejtve maradt az archiválási nehézségek miatt.
