Az önműködő robotok, azaz automaták lenyűgöző történetét mutatja be a film, különös hangsúlyt fektetve arra, hogyan vált valóra az a régi álom, hogy mesterségesen utánozzuk az élőlények mozgását és működését. Kiemeli, hogy a 17–18. század Európájában mérnökök, órásmesterek és művészek összefogásával születtek meg azok a csodálatos szerkezetek, amelyek egyszerre voltak szórakoztató eszközök, filozófiai gondolatkísérletek és az uralkodó osztály státusszimbólumai.
A középkori városok belső feszültségei új technológiák, például az óraszerkezetek fejlesztésére ösztönözték az európaiakat. Ezek az óratornyok nemcsak az időt jelezték, hanem mechanikus „színházként” is szolgáltak a közösségek számára, ahol madarak, emberek és különféle jelenetek is életre keltek. A film bemutatja, miként terjedt az automataépítés művészete a paloták magánteátrumaiban, majd hogyan váltak ezek a luxuscikkek európai exporttermékké.
Különösen érdekes az a kérdés, miként inspirálták az automaták a kortárs filozófiai gondolkodást, sőt az ipari forradalom találmányait is. Felvetődik: hol húzódik a határ az ember és a gép között, és milyen társadalmi következményei voltak annak, ha egy gép utánozhatta az emberi munkát vagy a gondolkodást?
A néző betekintést nyer a mesterek személyes történeteibe, a kézművesműhelyek mindennapjaiba, az alkotók nehéz helyzetébe, de abba is, hogyan formálták ezek a gépezetek a technológia, a társadalom és a kultúra viszonyát. Melyek voltak azok a technikai újítások – például a miniaturizáció, a kammechanizmus vagy a programozhatóság –, amelyek új szintre emelték az automataépítés művészetét?
