1984-ben az amerikai telekommunikációs óriás, az AT&T rendkívüli lendülettel jelentette be, hogy beszáll a számítógépiparba, célkeresztben pedig az IBM óriási piaci részesedése állt. Az alapötlet az volt, hogy az UNIX – mint modern, nyílt és hordozható operációs rendszer – egyedülálló lehetőséget biztosít az AT&T számára, hogy igazi kihívója legyen a számítástechnika akkori nagyágyúinak.
A vállalat a Bell rendszer feldarabolása után próbált új irányt találni, mivel a hagyományos telekommunikációs piac egyre szűkülő lehetőségeket tartogatott a számára. Ebben a megújulásban jelentett kulcsot az UNIX elterjesztése, amely már évtizedek óta belső fejlesztésként szolgálta az AT&T-t és az egyetemi szférát, de a kereskedelmi térhódítás csak most kezdődött el.
A stratégiában fontos szerepet kaptak a saját fejlesztésű hardverek, például a 3B miniszámítógépek és a Model 6300-as IBM-kompatibilis PC. Azonban hamar felmerült a kérdés, hogy tudnak-e igazi alternatívát kínálni a jól bejáratott DOS- és Apple-eszközökkel szemben.
A versenytársak, mint az IBM, nemcsak marketingben, hanem alkalmazások és felhasználói élmény terén is előnyben voltak. Az AT&T UNIX PC-je (Model 7300) már grafikus kezelőfelületet kínált, de a szoftveres ökoszisztéma és a kompatibilis alkalmazások száma komoly hiányosságokat mutatott. Ezen kívül a kereskedelmi megoldások és forgalmazási kapcsolatok kiépítése sem volt zökkenőmentes.
A történet számos érdekes dilemmát vet fel: Miként alakította volna a piacot, ha az AT&T valóban nyílt forráskódúvá teszi az UNIX-ot? Miért hiányoztak a kulcsfontosságú üzleti alkalmazások? Hogyan lehetséges, hogy egy ekkora vállalat, saját fejlesztésű processzorral, mégsem tudott áttörést elérni a személyi számítógépek piacán? Ezekre a kérdésekre keres választ a videó, miközben betekintést nyújt a 80-as évek informatikai versengésébe és az AT&T különc próbálkozásába.
