Az Artemis II küldetés lélegzetelállító utazásra hív a Hold felé, bemutatva az emberiség következő nagy űrbeli mérföldkövét. Az RS-25 hajtóművek begyújtásától a start pillanatáig követhetjük, ahogy az űrhajó és legénysége egyre távolabb kerül a Földtől, új rekordot állítva fel a megtett távolságban, felidézve az Apollo 13 emlékét.
Az űrhajósok személyes élményei, első közös étkezéseik és az űrben töltött első éjszakák mind hozzájárulnak a küldetés emberi oldalának bemutatásához. Megfigyelhetjük, hogyan alkalmazkodnak testileg és lelkileg a súlytalansághoz, valamint hogyan élik meg a Földtől való távolságból fakadó különös érzéseket.
A Holdig vezető út során a legénység olyan filozófiai gondolatokat oszt meg, amelyek az összetartozásról, az emberiség egységéről és a Föld egyediségéről szólnak. Érdekesség, hogy a küldetés során felmerül az űrhajósok családi emlékezése, amikor egy holdfelszíni pontot egy elvesztett szerettük nevével illettek.
A visszaútra kanyarodva a biztonságos belépést a Föld atmoszférájába, a kommunikációs megszakítást és a sikeres landolási manővert követhetjük nyomon, beleértve az ejtőernyő telepítését és a mentőcsapatok munkáját is. Felvetődik a kérdés: hogyan hat az efféle közös élmény és teljesítmény az emberiség jövőbeli összefogására és önképére?
