A januári, rekordmagas globális átlaghőmérséklet újabb hullámokat ver a klímatudományban: a kutatók meglepetten figyelik, hogy a La Niña hűtő hatása ellenére sem csökkentek az értékek. Mindez ellentmond azoknak a várakozásoknak, hogy az előző évi El Niño jelensége után idén átmeneti lehűlés következik.
Nem csupán a hőmérséklet emelkedése aggasztó. Az Északi-sarkkör térségéből érkező kutatási eredmények szerint mára az arktikus övezet több mint harmada nettó szén-dioxid forrásává vált, vagyis több szén-dioxidot bocsát ki, mint amennyit elnyel. Ez komoly változást jelent, hiszen az elmúlt évezredekben e területek fontos szénraktárként működtek.
A háttérben egymásra ható visszacsatolási hurkok és fordulópontok húzódnak, amelyek miatt a folyamatok felgyorsulhatnak, sőt, a trendek exponenciálissá válhatnak. Tudományos körökben élénk vita folyik arról, mennyire megbízhatók az új modellek, és hogy a közeljövőben mennyivel léphetjük túl a Párizsi Klímamegállapodásban rögzített 1,5 Celsius-fokos határt.
Szó esik a fosszilis iparágak befolyásáról, és arról is, mennyire reálisak azok az elképzelések, miszerint a század közepére már lesznek technológiák a CO2 tömeges eltávolítására. A kutatók eközben hangsúlyozzák: a tét óriási, az időablak szűk, és a társadalmi, gazdasági következmények globális szinten is érzékelhetők lesznek.
