Az anyag középpontjában az a kérdés áll, hogy miért maradnak le a fiúk és férfiak, és milyen szerepet tölt be az apaság a társadalomban. Egy kutatás szerint a legtöbb apa úgy érzi, túl kevés időt tölt a gyermekeivel, ugyanakkor az 1960-as évekhez képest jelentősen nőtt az apák által a gyerekekkel töltött idő mennyisége.
Richard Reeves, társadalomkutató és az American Institute for Boys and Men alapítója szerint az apaság a társadalom „teherhordó falaként” működik, különösen a fiúk életében. Szerinte bár sok szülői tevékenység között nincs különbség, az apák és anyák mégis eltérő módokon járulnak hozzá a gyermekneveléshez, főleg amikor a gyerekek serdülőkorba lépnek.
Felvetődik a kérdés, milyen egyedi energiát visznek az apák a családi életbe, például a fizikai játék és a kockázatvállalás terén. Reeves rámutat arra is, hogy ezek a szerepek nem feltétlenül kötődnek a hagyományos családmodellhez, mivel azonos nemű párok is gyakran keresnek férfi mintát gyermekeik életébe.
Érdekes meglátás születik arról, hogyan egészíti ki egymást az anyai és apai szerep: az apák inkább bátorítják a gyerekeket a kockázatvállalásra, míg az anyák a biztonságra törekednek – így együtt teremtenek egészséges, fejlődést elősegítő egyensúlyt. Felmerül viszont a félelem, hogy egyesek félreértelmezhetik ezeket a különbségeket, és tradicionális elvárásokat támaszthatnak a nemi szerepekkel kapcsolatban.
