Az emberi terhesség meghökkentő és egyben gyönyörű folyamatként tárul elénk, ahol a túlélésért zajló küzdelem és a kompromisszumok játéka keveredik. A születés előtti fejlődés egészen a fogantatástól egy brutális kiválasztódási folyamatot jelent, ahol a spermiumoknak és a petesejtnek is számos akadállyal kell megküzdeniük a leendő életet hordozó sejtek találkozásáig.
A női szervezet védelmi erődítményként komoly akadályokat gördít a behatolók elé – savas közeggel, immunrendszeri támadásokkal és kanyargós utak révén próbára téve a spermiumokat. Ezek után az embrió saját érdekeit követve különféle kémiai jelekkel próbálja meggyőzni ‘vendéglátóját’, hogy befogadja őt. Az anyai szervezet folyamatosan értékeli az embrió életképességét – ebben a szakaszban dől el, hogy egyáltalán lehet-e belőle új élet.
A folyamat során különleges sejtek (trofoblasztok) kelnek átmenetileg életre, hogy kialakítsák a méhlepényt, egy vadonatúj, csak a terhesség idejére létező szervet. Ez az organikus védőburok teszi lehetővé, hogy a magzat tápanyaghoz jusson, miközben a felek érdekei gyakran nincsenek teljes átfedésben: a magzat növekedése energiaigényes, ez pedig próbára teszi az anyai szervezetet, akár betegségeket is előidézhet.
Etikai és biológiai kérdések is felmerülnek: van-e olyan pillanat, amikor a sejtcsomóból ember lesz, vagy ez egy fokozatos, nehezen meghatározható átmenet? Az immunológiai harc és a biológiai csodák együtt hozzák létre az új élet csíráját, mely mindannyiunk közös kezdete.
