Az elmúlt időszakban több megrázó eset látott napvilágot, amelyekben anyák saját gyermekeiket próbálták vagy sikeresen kioltották. A Lindsay Clancy-ügy széles körű médiavisszhangja kapcsán merül fel a kérdés: vajon egyfajta társadalmi fertőzés, utánzás vagy médiatorzítás alakult ki, amely újabb hasonló eseteket inspirálhat?
Megszólaló szakértők és újságírók vizsgálják, hogy a szinte folyamatos médiafigyelem és a közösségi média aktivitás milyen szerepet játszhat ezekben a tragédiákban. Nem csupán a konkrét bűncselekmények indítékai vagy a mentális betegségek (például a szülés utáni pszichózis) kerülnek fókuszba, hanem az is, mennyire befolyásolja a társadalmi reakció a bűncselekmények megítélését.
Különösen vitatott lehet, hogy az érintett anyákkal szemben tanúsított empátia vagy akár rajongás milyen következményekkel járhat: akadnak, akik szerint ez veszélyes üzenetet közvetít, mások inkább a mentális egészség problémáira való nyilvános figyelemfelhívás fontosságát hangsúlyozzák.
Felmerülnek etikai, jogi és társadalmi dilemmák is: mikor indokolt egy gyermek elszakítása a családtól? Hol húzódik a határ egy mentális diagnózis veszélyességének megítélésében? Mennyire képes a rendszer megfelelően beavatkozni, illetve mi a felelőssége a médiának a téma tálalásában?
