Az anyagok extrém tulajdonságai miatt sokszor nehézséget jelent azok tárolása vagy megfogása. A nátrium és a lítium példáján keresztül kiderül, milyen bonyolult problémát okozhat a levegő vagy a víz jelenléte, hiszen ezek az anyagok pillanatok alatt reagálnak, vagy akár fel is robbanhatnak.
A fluor – az elemek egyik legreaktívabbika – szintén különleges tárolási technikát igényel, mivel szinte minden anyaggal gyorsan és hevesen reakcióba lép. Egyes problémák megoldásához a tárolóedény anyagát úgy választják meg, hogy maga a fluor hozzon létre egy védőréteget rajta.
Az atomok és az antianyag befogása is elképesztő műszaki kreativitást igényel. Az atomokat elektromos és mágneses mezők, például Paul-csapda, tartják vissza, míg az antianyag tárolása mindentől elzárt rendszerben, többszörös csapdákkal történik, mivel a legkisebb érintkezés is azonnali megsemmisülést okoz.
A fény, azaz a fotonok esetében speciális visszaverő tükrökkel és precíz távolságokkal, úgynevezett Fabry-Pérot üregekben ejthetjük csapdába a gyors mozgású részecskéket.
Extrém hideg anyagokat, mint például a Bose–Einstein-kondenzátumokat, is csapdába lehet ejteni mágnesek segítségével, de még a gravitáció is szerepet kaphat a tárolásban, hogy elkerüljük, hogy a hideg atomok a melegebb falhoz érjenek.
A plazma – amely például a Nap belsejében található – olyan forró, hogy csak mágneses térben, speciális alakú, például toroid („fánk”) formájú tartályban, úgynevezett Tokamakban lehet biztonságosan fenntartani.
Mindezen példák közös vonása az elképesztő mérnöki megoldások keresése, amelyek lehetővé teszik az „érinthetetlen” anyagok kezelését. Új energiaforrások, kvantumszámítógépek vagy a mindennapjainkban használt anyagok is ezt az emberi találékonyságot követelik meg.
