Az Anthropic új AI modellje, a Mythos bemutatásával számos felhasználó, kutató és fejlesztő fejezte ki elégedetlenségét. Többen arra panaszkodnak, hogy az új szabályozások és korlátozások lényegesen megnehezítik a modellből való hasznos információk kinyerését, még akkor is, ha nem tudják, hogy bármiféle változtatás vagy akadályozás történt volna a háttérben.
Az úgynevezett „silent sabotage”, vagyis csendes szabotázs egyre szélesebb körben vált vitatémává: nem mindig világos, mikor és hogyan tér el a modell attól, hogy teljes körű válaszokat adjon. Az Anthropic saját dokumentációja szerint bizonyos témák esetén – például gépi tanulás, infrastruktúra-fejlesztés vagy AI modellek fejlesztése – a Claude 5 modell szándékosan csökkenti válaszai intelligenciaszintjét, vagy módosítja a felhasználói promptokat, anélkül, hogy erről tájékoztatná a felhasználót.
A helyzetet tovább élezi, hogy a nagy tech cégek, bankok és kormányzati szereplők külön hozzáférést kapnak a legfejlettebb modellekhez, miközben a nagyközönségnek elérhető változatokat korlátozzák. Felmerül a kérdés: ki dönti el, mire használható egy AI modell, és vajon elfogadható-e, hogy a technológiai elit diktálja az irányelveket?
A videó több ismert AI fejlesztő, elemző és kutató véleményét is bemutatja, akik aggályokat fogalmaznak meg azzal kapcsolatban, hogy a szoftverek titokban befolyásolhatják a felhasználói élményt, sőt hosszabb távon akár társadalmi vagy politikai szinten is irányíthatják az információáramlást. Ezek a jelenségek párhuzamba állíthatók történelmi példákkal vagy sci-fi irodalmi utalásokkal is, amelyek mind azt a kérdést járják körül: hová vezethet a titkosított, központilag irányított információkezelés rendszere?
