Észak-London közelében egy látszólag átlagos, fás mező titkos múltat rejt: ez a Park Grass, ahol immár közel 170 éve tart egy kísérlet, amelynek hatása túlmutat saját területén.
A Park Grass kísérlet 1856-ban indult a harpendeni Rothamsted Research területén. Huszonkét apró parcellán különböző műtrágyákkal vizsgálták, hogyan hatnak a növekedésre és a terméshozamra a nitrogén, foszfor, kálium, magnézium és nátrium összetevők. A mezőn végzett éves kaszálás és mérés úttörő módon kapcsolta össze a kémiai tudományt a mezőgazdasággal.
Két életrajzi szál is összefonódik itt: John Bennet Lawes vagyonos földesúr, aki saját kémiai kísérletei révén szabadalmaztatta az első műtrágyát, valamint Joseph Henry Gilbert, a precíz, módszeres tudós, aki Lawesszel együtt világraszóló tudományos partnerséget alkotott.
A kor hangulatához hozzájárult egy, a növényi nitrogénforrásokkal kapcsolatos heves tudományos vita is, melyben Justus von Liebig, a neves német kémikus a levegőből származó nitrogén elméletét védte, míg Lawes és Gilbert azt kutatták, a talajban található nitrogén szerepét.
Az évtizedeken át futó kísérletek számos új, ma is aktuális tudományterület kezdetét jelentették – ide tartozik az evolúció, az ökológia, a talajanalitika és a klímatudomány. A Park Grass archívumában összegyűlt mintákat ma már többek között szennyeződések, radioaktív kihullás és mikrobiális változások kutatására is használják.
Felmerül a kérdés: hogyan vezet egy „egyszerű” szénakaszáló mező a modern éghajlatkutatás és ökológia frontvonalába, és milyen dilemmák kísérték végig az útját?
