Az angol izzadásos betegség – latinul sudor anglicus – a középkori Anglia egyik legrejtélyesebb és leggyorsabban halált okozó járványa volt. A történet során betekintést nyerhetünk abba, milyen hirtelen és váratlanul törtek rá a tünetek az áldozatokra: néhány órán belül hidegrázás, erős fej- és izomfájdalom, majd kíméletlen verejtékezés és gyors halál követte egymást.
A járvány először a 15. század végén, VII. Henrik uralkodásának kezdetén jelent meg, alig pár héttel a Rózsák háborúját záró bosworthi csata után. A betegség rendkívüli halálozási aránya nem válogatott társadalmi osztályok között: egyaránt sújtotta a szegényeket, nemeseket és vezető tisztségviselőket.
Különösen izgalmas, hogy a betegség okáról máig csak teóriák léteznek. Bár felmerültek a rossz higiéniai viszonyok, elterjedt a rágcsálók és rovarok által terjesztett vírusok, például a Hantavírus hipotézise is, valamint a relapszáló láz vagy akár az antrax szerepe, egyik magyarázat sem bizonyított.
A történet kitér arra is, hogyan reagáltak az emberek a járványra: például VII. Henrik paranoiás viselkedésére, ahogyan folyamatosan váltogatta lakóhelyét a fertőzés elkerülése érdekében. Megismerhetjük Johannes Caius leírásait, aki részletesen dokumentálta a tüneteket, miközben az orvostudomány akkor még egészen kezdetleges szinten állt.
A videó arról is szól, hogy a járvány hogyan maradt titokzatos: gyors lefolyása miatt kevés nyoma maradt, és idővel nyom nélkül eltűnt. Több elmélet szól arról, mi okozhatta, vagy hogy visszatérhet-e még valaha egy hasonló kór, de a válaszok továbbra is nyitottak.
