Az evolúció egyik legkiemelkedőbb vívmánya az amniotikus tojás, amely nem csupán egyszerű szaporodási forma, hanem összetett védelmi és tápláló rendszer is. Ez a szerkezet biztonságban tartja a fejlődő embriót, védelmet nyújtva számára a külső, gyakran ellenséges környezettel szemben.
A tojás héja egyedülálló módon egyszerre elég erős ahhoz, hogy megóvja a belső tartalmat, ugyanakkor annyira könnyű, hogy a fiatal élőlény ki tudjon belőle kelni. A benne lévő apró pórusokon keresztül lehetővé válik a gázcsere, biztosítva az oxigén bejutását és a szén-dioxid távozását.
Belsejében a membránok több fontos funkciót látnak el, mint például a vízzárás és a fertőzések elleni védelem. A tojásfehérje, vagyis az albumin, lökéscsillapítóként fogja körbe az embriót, míg a sárgája rendkívül gazdag tápanyagforrásként szolgál. Különféle membránok, például az allantois és az amnion, tovább fokozzák az embrió védelmét és támogatják fejlődését.
Egy ilyen tojás révén az állatoknak már nem kell visszatérniük vízi élőhelyeikre a szaporodás érdekében, hiszen a tojás mintegy „beltéri tóként” szolgál a szárazföldön is. Felmerül a kérdés: pontosan milyen evolúciós lépések vezettek ehhez a komplexitáshoz, és miért jelent akkora előnyt ennek a szerkezetnek a kialakulása?
