A tengeri élővilágban nap mint nap kíméletlen túlélési harc zajlik, ahol a legerősebbek érvényesülnek, a kisebb élőlények pedig folyamatos veszélynek vannak kitéve. Ezek a fajok hosszú evolúciós folyamat során különféle túlélési stratégiákat fejlesztettek ki – egyesek gyorsakká vagy ügyes rejtőzködőkké váltak, míg mások különösen ellenállókká.
A természetes szelekció folyamata során az élőlények idővel egyre tökéletesebb védelmi rendszereket alakítottak ki, hogy alkalmazkodni tudjanak a ragadozók jelentette fenyegetéshez. Ez a folyamatos alkalmazkodás számos jelentős evolúciós újítást is eredményezett, például a testpáncélok vagy mészhéjak megjelenését.
Különösen látványos példa erre az ammoniteszek csoportja, akik már 350 millió évvel ezelőtt is a tenger mélyén éltek, és összetett felépítésű, ásványos héjuk révén több ragadozót is sikeresen visszavertek. Érdekes evolúciós fegyverkezési verseny alakult ki köztük és a kor csúcsragadozóival, például a mosasauruszokkal.
Az ammoniteszek változatos héjszerkezete nemcsak a ragadozók elleni védelemben bizonyult hatékonynak, hanem a paleontológusok számára is fontos nyomot hagyott, mivel ezek a fosszíliák segítenek meghatározni a földtörténeti rétegek korát. Ugyanakkor a leletek tanúsága szerint nem minden ammoniteszt ért támadás: a különböző területeken eltérő túlélési arányokat találunk, amelyek összefügghetnek a táplálék elérhetőségével és a változó ökológiai viszonyokkal is.
A tengerek evolúciós múltjára visszatekintve lenyűgöző bepillantást nyerhetünk abba, hogyan alakultak ki ezek a védelmi rendszerek, és milyen hatással voltak az élet sokféleségére bolygónkon.
