Évtizedek óta áhított fantáziagép kerül fókuszba ebben a részben: az Amiga 3000. A bemutató során a gép valós használati élményét és helyét vizsgálják a korszak – a ’90-es évek eleje – személyi számítógépes világában. Nem kizárólag nosztalgikus szemüveggel tekintenek rá, hanem arra keresik a választ, hogyan viszonyult a konkurenciához, mint az Apple és IBM-alapú PC-k, amikor a ‘multimédia’ szlogen kezdett elterjedni.
Szó esik arról, hogy az Amiga 3000 mennyire nyújtott előrelépést elődeihez képest, milyen újításokat hozott a Workbench 2-es verziójával és a beépített hardveres lehetőségekkel, valamint hogyan élték meg a felhasználók az apró, de fontos fejlesztéseket. Felteszik a kérdést: elég volt-e mindez ahhoz, hogy a platform új lendületet vegyen az egyre élesedő piaci versenyben?
Változatos alkalmazásokat is próbára tesznek – például asztali kiadványszerkesztő, 3D-modellező és szövegszerkesztő programokat – kiemelve, hogy a nagy felbontás, gyorsaság és a stabilitás mennyire javult. Ezzel szemben feltárul, hogy mégsem forradalmi gép született; inkább egy továbbcsiszolt, jól összerakott, ám kissé ‘ismert mennyiség’ lett az Amiga 3000.
Érdekes alternatív fejlesztésekről is szó esik: milyen lett volna, ha napvilágot lát a legendás AAA chipset, vagy ha megvalósulnak a tervezett UNIX munkaállomás változatok, és hogyan befolyásolta mindez a Commodore stratégiáját. Felvetődik, vajon mivel tudott volna többet adni a modell, illetve mely elmaradt fejlesztések lehettek volna fordulópontok a számítástechnika történetében.
