A modern amerikai középiskolák mindennapjait egyre inkább áthatják az új típusú megfigyelési rendszerek. Kaliforniában például arcazonosító kamerák és viselkedéselemző mesterséges intelligencia figyeli a diákokat a folyosókon, miközben a WC-kben speciális szenzorok rögzítik a hangokat, hogy bármilyen vészhelyzetről időben értesülhessenek a hatóságok.
A drónok és rendszámleolvasók már nem csupán a bűnüldözés eszközei, hanem iskolai környezetben is egyre gyakoribbá válnak. Az igény erre részben az Egyesült Államokban, sajnos, megugró iskolai lövöldözések miatt nőtt meg: az oktatási intézmények minden lehetőséget megragadnak, hogy fokozzák a biztonságot.
Ugyanakkor sokan vitatják az ilyen technológiák hatékonyságát és etikai vonatkozásait. Egyes kutatások szerint a megfigyelés rombolja a bizalmat a diákok és a tanárok között, ráadásul nem egyértelmű, hogy valóban csökkenti-e a tragédiák számát. A diákok jelentős része arról számol be, hogy folyamatosan megfigyeltnek érzi magát, ezért kevesebben keresnek mentális vagy egyéb segítséget tanáraiktól.
Az érzelmek így kettősek: miközben sok szülő és tanuló üdvözli a fokozott biztonsági intézkedéseket, mások a személyiségi jogok csorbulásától és egyfajta disztópikus hangulattól tartanak. Ezek a dilemmák világszerte komoly vitákat váltanak ki, és arra ösztönöznek, hogy átértékeljük a technológia iskolai szerepét.
