Évtizedeken át úgy gondolták, hogy az „amerikai gepárd” egy villámgyors ragadozó volt, amely leginkább az amerikai préri síkságain vadászott, elsősorban villásantilopokra. Újabb kutatások azonban teljesen más fényt vetnek erre a rejtélyes macskafélére.
Fosszíliák elemzése és friss DNS-vizsgálatok alapján kiderült, hogy ez az állat valójában sokkal közelebbi rokonságban állt a pumával, mint az afrikai gepárddal. Testfelépítése is eltérő volt; a futáshoz való alkalmazkodás mellett mászáshoz és zsákmány megragadásához is alkalmazkodott, ami kiderült többek közt a csukló- és könyökcsontok szerkezetéből.
Az élőhelyek tekintetében sem csak a síkságokat részesítette előnyben; egyes populációk meredek, sziklás hegyvidékek lakói voltak, és gyakran vadásztak például hegyi kecskékre. Más, északi populációknál viszont a kémiai vizsgálatok arra utalnak, hogy étrendjük jelentős részét halak tették ki, ami igazán szokatlan a macskaféléknél.
Felmerül a kérdés, vajon valóban volt-e „evolúciós fegyverkezési verseny” közte és a villásantilopok között, vagy valójában inkább más ragadozók játszottak meghatározó szerepet a préri életközösségében? Az „amerikai gepárdról” folyamatosan derülnek ki újabb részletek: változatos élőhelyei, szokatlan étrendje és izgalmas evolúciós múltja számos érdekességet tartogat még a kutatók számára.
