2026 januárjában egy nemzetközi utazócsoport útját követhetjük nyomon Venezuelában, röviddel az Egyesült Államok katonai beavatkozása és Nicolás Maduro elnök elfogása után. A beutazás már a kezdetektől kihívásokkal teli: a repülőjegy foglalásához külön üzenetváltás szükséges, a repülések bizonytalanok, a határellenőrzésnél pedig hosszadalmas, feszült kihallgatás várja őket.
Margarita-szigetén a csapat a helyi élet mindennapjait vizsgálja: a korábban turistáktól nyüzsgő sziget üresnek tűnik, csak szórványos nemzetközi járatok közlekednek. Megfigyelik, hogyan alakult át a turizmus, és helyette leginkább a halászat maradt megélhetési forrásnak, miközben a gazdasági nehézségek továbbra is jelen vannak – az infláció, a magas gyógyszerárak és az olajválság folyamatos kérdéseket vetnek fel.
A helyiek hozzáállása, vendégszeretete és az általános légkör kifejezetten pozitív élményt nyújt az utazók számára. A reprezentatív, elszigetelt jóléti zónák mellett a vidéki területek is bemutatkoznak, ahol az egyszerű mindennapok, a családi halászüzletek és a természeti környezet határozza meg a ritmust.
A gazdasági különbségek – a vadonatúj, fényűző plázák, ahol világhírű nyugati márkák is megtalálhatók, és a társadalmi rétegek közötti szakadék – különös kontrasztot nyújtanak. Egyúttal fókuszba kerülnek információs kérdések is: a külföldi médiából a mindennapok realitásaihoz képest eltérő kép rajzolódik ki Venezueláról, így a csapat elgondolkodik az ország valós életének és a nemzetközi tudósítások közötti különbségekről.
