Dús növényvilágának köszönhetően a Pantanal élőhelyet biztosít a természet csodálatos körforgásának. A növényi életet egy látszólag egyszerű, mégis kulcsfontosságú szereplő, az almáscsiga segíti újra és újra azzal, hogy lebontja és visszajuttatja a tápanyagokat a környezetbe.
Az aszály idején azonban a táj drámaian megváltozik: víz helyett szétszórt, sáros medencék tarkítják a felszínt, ahol a csigák prédává válnak ragadozók, főként kajmánok számára. Ezek a vadászatok ugyan a csigák számára veszélyesek, de a ragadozók is profitálnak, például a csigahéjak kalciumtartalma segít a kajmánok bőrének erősödésében.
Mindez azonban csak a kezdet, hiszen igazi kihívással a nagy esőzések és az áradás érkezésekor kell szembenézniük a csigáknak. A hirtelen elárasztott, rothadó növényzet pillanatok alatt felhasználja az oxigént, életveszélyes helyzetet teremtve a teljes élővilág számára. Vajon hogyan birkózik meg ezzel az akadállyal egy olyan apró lény, mint az almáscsiga?
Különleges alkalmazkodása révén az almáscsiga képes oxigénhez jutni még a legkedvezőtlenebb körülmények között is. Így marad meg meghatározó szereplőnek a Pantanal ökoszisztémájában, és biztosítja, hogy a tápanyagok körforgása továbbra is fennmaradjon ebben a kiszámíthatatlan közegben.
