Az algoritmusok ma már alapvetően átalakítják a kommunikációnkat, legyen szó a közösségi médiáról, televízióról vagy rádióról. A személyre szabott ajánlórendszerek nemcsak a tartalmak terjesztését befolyásolják, hanem azt is, ahogyan beszélünk, milyen szóhasználatot és hanglejtést választunk, illetve hogyan igazodunk az aktuális platform elvárásaihoz. Az influenszerek például egyszerre próbálnak közvetlenül megszólítani egy közönséget és megfelelni az algoritmusnak is – ehhez tudatosan alakítják beszédstílusukat és hanglejtésüket.
Az online térben egyre jellemzőbb a sztereotipikus amerikai vagy brit akcentus, a beszéd felgyorsulása és a figyelem maximalizálására irányuló technikák, például háttérzaj vagy hangsúlyozás használata. Mindezek nemcsak a tartalomfogyasztást, hanem a társadalmi trendeket is átalakítják: a mémek, a szándékos eufemizmusok és az algoritmikus szleng mind növekvő teret hódítanak. Az olyan kifejezések, mint a „segs” vagy az „algo speak”, valamint Trump twitteres stílusa példaként szolgálnak arra, hogyan terjednek új nyelvi megoldások a hálózatokon.
Az AI és a gépi tanulás is egyre nagyobb hatással van nyelvhasználatunkra. Egyes szavak, amelyeket például a nagy nyelvi modellek használnak (mint a „delve”), rövid időn belül beépülnek az élő beszédbe is. Megfigyelhető egy oda-vissza hatás: nemcsak a mesterséges intelligencia igazodik hozzánk, hanem mi is egyre többet veszünk át a gépi beszédből, tudatosan vagy tudattalanul.
Felmerül a kérdés, hogy mennyire képesek a felhasználók tudatosan elhatárolódni az algoritmikus nyelvi trendektől, miközben nem akarnak lemaradni a kulturális változásokról. Az is látszik, hogy a platformok, valamint a mögöttük álló vállalatok érdekei erősen meghatározzák, milyen trendek és szóhasználatok válnak uralkodóvá. Érdekes témakör, hogy az általános közérzet, hangulat – a „vibe” – miként válik egyre meghatározóbbá, és hogyan tükröződik vissza a nyelvben, akár az internetes mémek révén, akár a közösségi média platformok hangulatán keresztül.
