Az utóbbi időszakban a nagyvállalati szoftverszolgáltatók egyre inkább áttérnek egy újfajta árazási modellre, amelyben a mesterséges intelligenciát használó ügynökök (agentek) által végzett munka mennyisége alapján számláznak. Felhasználók helyett ma már a rendszerbe beépülő automatizált folyamatok, műveletek és munkaegységek számítanak, és ez új kihívásokat jelent a költségtervezésben.
Nagy cégek, mint a Salesforce, a Microsoft és a ServiceNow mind új, úgynevezett agentikus árazási modelleket tesztelnek és vezetnek be. Míg korábban az volt a szokás, hogy egyszerűen felhasználói fiókonként (seat) kellett fizetni a szoftverért, most már az automatizált folyamatokra is külön óradíjat vagy kreditrendszert alkalmaznak. Ez jelentősen megnehezíti az üzleti előrejelzéseket, és arra készteti a felhasználókat és fejlesztőket, hogy alaposan gondolják át, valójában mi után fizetnek.
A videóban számos kérdés kerül terítékre az új árazási struktúrákkal kapcsolatban. Milyen az átlátható ügynöklicenc? Vajon a szolgáltatók rejtetten próbálnak jövedelemszerző (rent-seeking) módszereket alkalmazni az AI-forradalom leple alatt? Mik az új szerződéses kockázatok, ha külső ügynököt – például az OpenAI-t vagy más fejlesztéseket – engedünk be vállalati rendszereinkbe? És miként változtatja meg mindez a teljes vállalati szoftverpiacot, ahol a humán munkaerőt egyre gyakrabban váltják fel automatizált agentek?
A szerző tanácsokat is ad arra, hogyan készülhetünk fel ezekre a változásokra tárgyalások, szerződéskötések vagy megvalósítás előtt. Az is szóba kerül, mit kell egy fejlesztőnek átgondolnia, ha élete első agentikus rendszerének élesítésére készül – különös tekintettel az elszámolhatóság, átláthatóság és a valódi költségek kérdéskörére.
