A panelbeszélgetésen három szakember osztja meg tapasztalatait az űripar digitális átalakulásáról, különös hangsúlyt helyezve a mesterséges intelligencia (AI) szerepére. A résztvevők között található egy CTO az űrkutatási szektorból, valamint két startup vezetője, akik szoftveres megoldásokkal forradalmasítják a műholdüzemeltetést, adatfeldolgozást és hardver-integrációt.
Megvitatják, hogyan mosódnak el a határok az űrtechnológiai és szoftvercégek között, miközben egyre nagyobb szükség van korszerű automatizációra és integrációra – mind az állami, mind a kereskedelmi oldalon. Felmerül a kérdés: vajon ezek a vállalatok inkább szoftvereseknek vagy űripari cégeknek tekintik magukat, vagy ma már a kettő elválaszthatatlan?
Az előadók őszintén beszélnek arról is, mi motiválta őket új cégek alapítására — gyakran korábbi iparági frusztrációk, manuális adatfeldolgozási nehézségek vagy túlzott adminisztráció. Bemutatnak példákat arra, hogyan alkottak integrált rendszereket, amelyek képesek felgyorsítani a műholdak és más űrjárművek tervezését, fejlesztését és működtetését.
Izgalmas témaként kerül elő a szoftverközpontú „massless payload” koncepció, és az a lehetőség, hogy a szoftverfrissítések vagy AI-algoritmusok a pályán lévő műholdakon is végrehajthatók legyenek. Ez számos előnyt, például rugalmasságot, de komoly kihívásokat is felvet: például az interoperabilitás, a megbízhatóság, vagy épp az AI-alapú döntéshozatal feletti kontroll kérdését.
A beszélgetés végén felvetik, hogy az űripar mennyire van lemaradva a szoftver- és AI-fejlesztésekhez képest, illetve mik a fő akadályai a modern digitális rendszerek széles körű bevezetésének. Konkrét történetek mentén érzékelhetővé válik a változás tempója és annak indokoltsága az űrkutatásban, ahol különösen fontos a bizalom és a hitelesítés.
